Megyek bele a ködbe.
Megnézem, mi van mögötte.
Pár lépés után a látvány
Egy fakó, törött szivárvány.
Árnyékában hullócsillag
Hűlő fénye csillog.

Körben, szürke, tompa árnyak.
Kopasz fákon kopasz ágak.
Hideg, fehér szitáló köd,
Ez maradt az ember mögött.
Fagyott sárban lépés nyomok,
Órában a pergő homok.

Sokkal lassabb most az idő
Nehezebb a bús levegő.
Kéz ökölbe, láb vigyázzba,
Szem becsukva, szív kitárva.
Menj tovább és higgy magadban,
A köd mögött egy új tavasz van!