Találkozások

A lányok lépte nyomán, ha jönnek rózsaszirom, ha mennek, könnycsepp van.

Mindenki az igazit keresi.  A minap az jutott eszembe, hogy csak egy igazi, nagy szerelmünk van az életben, és egész életünkben őt keressük. És minden kedves lány, aki az életünk részévé válik, így vagy úgy de felkészít a nagy találkozásra. Mert, ha nem vagyunk felkészülve, még a végén elrontjuk, vagy észre sem vesszük. Minden egyes találkozással tanulunk. Megtanuljuk, hogyan kell szeretni. Éppen attól látjuk meg az igazit, hogy időközben megtanultunk szeretni, rájöttünk mi az a szerelem. Csalódunk, hibázunk, rajongunk, megint hibázunk, és mire megtanuljuk hogyan is kell csinálni, felkészültünk az igazira. Persze minden kapcsolatban úgy jó élni, ha elhisszük, örökké tart. A dolgok nem csupán velünk, de általunk is történnek, lehet, észre sem vesszük, hogy valakinek mi vagyunk az igazi. Mert csupán a nézőpont más. Persze lehetetlen nem belülről szemlélni magunkat. Mindenki a saját világának a középpontja. Akkor lesz csodaszép, ha rájövünk, hogy, a dolgok, amiket átélünk, nem csak velünk történnek. Ha észrevesszük, hogy nem csak mi találkozunk másokkal, hanem mások is találkoznak velünk. Az igazi keresése is ilyen találkozások sorozata, a végén pedig találkozunk egymással, amikor ugyanazok a dolgok történnek velünk. Figyelni kell, nehogy lehajtott fejjel elmenjünk egy ilyen találkozás mellett. Van, aki úgy éli le az életét, hogy nem találkozott az igazival. Vagy a rossz ember mellett él, mert így kényelmes és praktikus. Félünk a csalódástól, félünk őszintének lenni, félünk attól, mit gondolnak mások, de a legjobban a magánytól félünk. Egyedül az ember lelke törékeny, szüksége van egy másik lélekre, akire számíthat, aki segít végigmenni az úton. Ha ügyesek vagyunk, a végére a megtanuljuk, hogyan kell szeretni egy másik embert.