Egy parányi világban, elzárva a kíváncsi szemek elől, apró tündérek festik az emberek sorsát.

Minden egyes kép egy ember életét ábrázolja, apránként, percről percre követve azt.

Ők a párkák, akiknek hatalmában áll alakítani a halandók életét. Ők szövik az élet fonalát és rajzolják a sorsunk képét. Az én életembe angyalt rajzoltak, egy őrangyalt, aki mindig velem van, egy barátot, aki a szívemben lakik, és a szememmel lát. Ahogy látok én is az ő szemével és érzek az ő szívével. Életem képére a párkák egy kaput is rajzoltak, amely mindig nyitva áll. A kapun belül áll az angyal, kezében egy kopott barna bőrönd, és benne minden mi én vagyok. Amíg a párkák be nem fejezik sorsunk képét, addig tart az ember élete. Az én képemen még alig van pár dolog, még csak most kezdték rajzolni, mégis a fontos dolgok rajta vannak. A kapu mely a szívembe vezet, a kapun belül egy barát, egy őrangyal. És körös-körül emlékek, kis virágcsokrokba kötve. Egy nagy tarka rét, és rengeteg hely, ami csak arra vár, hogy telerajzolják a parányi párkák tündérkezeikkel.